Nóra barátném valószínüleg sejtette, hogy számos álmatlan éjszakát zúdít rám a mei tai szabásmintájával és remek, általa varrt hordozóival. Az első példányt, amit 3 napig varrtam éjjel-nappal, most szétszedtem, hogy elemeiből, valamint egy vízhatlan zakóhuzatból és egy szivacspárnából megvarrjam a családunkban csa mételynek hívott háti hordozók legújabb generációját.

Bár a képen nem látszik, de van alvócsukjája, sok zsebe, vízhatlan beépített védőköpenye és takarótartója - ennek fotódokumentációja viszont valószínüleg augusztusra marad, mert most Minka, és  Kisminkája elmennek a Balatonhoz, ahol nem lehet egész nap a gépet verni, viszont lehet sétálni, fürödni és (remélhetőleg) nagyokat aludni.

Viszlát augusztusban!

Újabb darab a tisztított ponyvából készült rágókák témaköréből. Nagyon szeretem a színeit, a formáját, gyanítom, belőle már sorozatgyártás lesz - de ezt az első darabot egy alsózsolcai kisfiúnak csináltam. Apropó, van, aki tudna segíteni a jövő hét elején 9-17 óra között két nagy zsák ruhát a Lehel tér szomszédságából átfuvarozni a Flórián térre?

Az arviz.blog.hu -ra összegyűjtöttem néhány lehetőséget, amivel segíthetünk az árvíz kárvallottjainak. Tegyetek hozzá Ti is!

...na nem a modorára, hanem a sörényére értem, mivel a lánykám, kezelésbe vette ezt a példányt, ami tisztított ponyvából és műbőrből készült. A ponyvát én is sikáltam és nem gondolnám, hogy károsabb lenne a babára, mint más műanyag játékok, annál is inkább, mivel az igazi izgalmat a ripszalag sörény és farokbojt jelenti.  Ez a példány nem vatelint eszik, mint elődje, hanem használt és zörgős celofánokkal, csíkokra vágott zacskókkal béleltem ki.

Mai blogajánlóm - ki gondolná-a horgolásról szól.

A horgo-blogra akkor találtam rá, amikor kalapot szerettem volna készíteni a kicsi lányomnak - az  már más kérdés, hogy az alapokat csak az után tudtam elsajátítani, mikor anyukám megmutatta nekem, de ez az én működésemet (működésképtelenségemet) jellemzi inkább, mintsem az írások színvonalát.

a blogot olvasgatva egy szimpatikus és lelkes kis közösség mindennapjai elevenedtek meg a szemem előtt, akik jól struktúrált blogjukban mutatják meg munkáikat a többieknek inspirálva és segítve egymást. Nagyon tetszik a közös takaró-horgolási projektjük, aminek az eredményét az Első Lépések Alapítvány részére ajánlották fel. Az ötlet egyébként jól működő és pofon egyszerű:  minden jelentkező horgol egy 15*15 cm-es kockát a megadott technikai feltételek mellett, egyvalaki összeállítja és kész a takaró. Szeretem még az általuk ajánlott hasznos linkeket, a horgolt egérrel küzdő caracol-babynek pedig ajánlom a következő oldalt, amire szintén náluk leltem: http://greatamigurumi.blogspot.com/

Ui: csak az a fránya fejléc ne lenne olyan zavaró az egyébként szememnek kellemes oldalon :(

A gyermek ma korán kelt. Nem röhögni - a fél nyolcas kelés nálunk korainak számít, én 7 és 8 között ébredve használhatatlan vagyok. Már arra gondoltam, visszafekszem vele, aztán inkább elővettem a hétvégén zsákmányolt textilbőr maradékot és csináltam egy süldő oroszlánt az egyik kis barátnőjének.

Ezt a konstrukciót bátran ajánlom kezdőknek is! Beszegni nem kell, mert a textilbőr nem foszlik, pelenkaöltést és sima öltést használtam, bélelésnek vatelint, ami a Röltexben kapható és ripszalag is onnan való.

Nna kérem. Amíg más nyulat horgol, addig én fél háromkor feküdtem le, hordozót hímezve. Nem hagyott nyugodni a mei tai varrás ügye. Lánykám egyre nehezebb, a kendő dög meleg, meg férfiember nem csavarja magára egy könnyen, a bolti hordozó meg nem az igazi.

A szombati forró napot Leányfalun töltöttük Nóra barátnémnál, aki amellett, hogy párjával 1 db fiúgyermek és három kutya felett őrködik, babahordozókat és mindenféle állatkákat varr. Ez utóbbiakkal szerelem az első látásra, s mivel a gyerkőce nagy méretű nyulát mégsem hozhattuk el, a PunkBunnies sorozat két gyűrű- nyulával távoztam, a képen látható Úri nyúllal (akit meggyanúsítottam azzal, hogy úgy néz ki, mint egy pajzán kelet-német úr a 90-es évekből), valamint Hölgyeménnyel.

Mielőtt a blog.hu karbantartás miatt átmenetileg nem működne, elkezdem megírni annak történetét, hogy miként jutottam el a házi krémkogyvasztásig.

Szóval, egy vendégség során derült ki, hogy  Maca barátosném  az utóbbi időben a természetes kozmetikumok szakértőjévé vált - nosza megkértük, ajánljon pár oldalt nekünk is, hogy kiművelődjünk.

Az alábbi pár sor arról szól, hogy miként próbálok környezettudatos és egészségesebb életmódot folytatni - hangsúly a "próbálok" kifejezésen! Úttörténet és rövid áttekintés azoknak, akik szívesen változtatnának néhány dolgon a házuk táján.

Ezt a szabásmintát most varrtam meg először, de igen meg vagyok vele elégedve - remek megoldást jelent az általánosságban fellépő "keskenyebb derék, nagy segg "problémámra, de azt gondolom, hogy ez a térd körüli fazon mindenkinek jól áll.

A hétvégi ítéletidő, valamint a közelgő IV. Khiara est  megtette hatását: végre elkészítettem a fellépőruha felső részét!

Miként egy korábbi bejegyzésben említettem, a célom az volt, hogy a készen kapható fellépőruhák töredékéért összeállítsam és megvarrjam a saját ruhámat. A felsőrésszel kezdtem,aminek az alapja egy akciós,H&M-es melltartó.

Kattints ide az átalakítás képeiért!

Ezt a kalapot anya kezdte el horgolni, egy. már meglévő babakalap alapján. A teteje egy kör, amit hosszú pálcákból készített, folyamatosan szaporította őket menet közben. (Tudom, aki nem horgolt, annak ez elég kínaiul hangzik, de később nekik is igyekszem majd segítséget nyújtani.) Én úgy folytattam az oldalát, hogy nem szaporítottam, csak csináltam körben három sort hosszú pálcából, majd a karimához szaporítottam minden ötödik szemnél, a következő sorban már csak minden tizediknél - ezt követte két sor rövid pálca-szaporítás nélkül.

A következő kiegészítők elkészítését elsősorban az alsósok  szüleinek ajánlom, akik egy hónap múlva, a nyári szünet beköszöntével konstatálják, hogy  gyermekük egyik taneszközének, a logikai készletnek már nincs meg minden eleme, ezért eredeti funkciójában használhatatlan.

Kitűző, nyaklánc és fülbevaló elkészítésére ellenben kiválóan alkalmas.

A nagymamám  erkélyén  ötvenkét cserepet számoltam meg egyszer és ezek között volt balkon eper és paradicsom is, az én kedvemre. (Arról most szándékosan nem teszek említést, hogy van egy szőlőhegyük és egy telkük is). Orchideák virágoznak az ablakban, leander vagy fikusz jut minen szobába . Amikor pedig beköszönt a palántázás szezonja, akkor az ablakpárkányokat elárasztják a tejfölöspoharakban növekvő paprikák és paradicsomok, hogy aztán szabadföldbe és sátorba kerüljenek.

Első fejezet: A Marie Claire magazinban olvastam először a Medence Csoport által tartott ponyva-workshopról; nagyon megörültem annak, hogy van olyan forrás, ahol a hozzám hasonló földi halandó is hozzájuthat reklám molinókhoz, sőt, mi több, segítenek is megvarrni neki.

Második fejezet: áprilisban, az újabb workshop előtt megkerestem őket azzal, hogy szeretnék ponyvát elhozni, mivel kisbaba mellett nem vállalnám be az egész napos varrást a Pipa utcában. Persze, mondták, a tisztítás áráért az enyém lehet, menjek oda aznap.

Harmadik fejezet: Kisebb kalandok után értünk oda Terka barátnémmel, mivel a 15-ös buszon verekedés tört ki - de megérkeztünk. Terka maradt, én meg rávetettem magam a molinókra. Előzetesen az volt a fejemben, hogy csak tömör ponyvát viszek, de a hálószerű, szürke alapon nagy életbölcsességeket hordozó IKEÁs molinók is igen megtetszettek. Szereztem még egy nagy darabot az IKEA Family kártya reklámjából, egy hátizsákra gondolva, fehér  ponyvát alátétnek, meg néhány kisebb darabot, aminek az eredetére nem jöttem rá. Csorgó nyállal néztem a helyszínen varrók rendelkezésére álló hevedereket, a ringlizőgépet, majd elindultam hazafelé.

Előljáróban annyit: kicsi lányom még nem ült babakocsiban; hordozókendőben cipelem, amióta megszületett. Nekem jó, mert a harmadikon lakunk és nincs lift; neki jó, mert mint a kis kenguruk, egyre bátrabban leseget kifelé. Szépséges, fekete, ruganyos kendőnk van a Nohából; bőszen használtuk egészen eddig.

A mai napon ugyanis a "jajjistenemmegfogfázniezagyerek" mindennapi parámat (mivel rajtam fekszik, kevesebb réteget adok rá, mintha babakocsis baba lenne) felváltotta a "jajistenemhőgutátkapezagyerek" para. Tehát május elseje előestéjén úgy döntöttem, hogy a hétvégére ígért felmelegedésre tekintettel nem cipelhetem feketében a babát; ki kell, hogy találjak valamit.

Már a nyolcadik hónapban voltam hasamban a pici lánnyal, amikor a lakásátrendező forgatagban odáig jutottam, hogy kellene egy szekrény és egy komód a nappaliba. Falak addigra lefestve, függöny megvarrva - nem volt mindegy, milyen színű lesz. Esténként bútorboltok honlapjait nézegettem, napközben a közelben kérdezősködtem. Elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az általalm preferált (alsó) árkategóriában csak natúr színű létezik.  (Valamelyik boltban közölték, hogy szívesen átfestik más színre - az ár 30 %-ért.!) Mivel sorozatgyártott termékeket néztem, arról se lehetett szó, hogy csak simán, bármiféle kezelés nélkül kapjam meg a szekrényt - színtelen lazúr mindegyiken volt. Mivel oldószeres festék szóba se jöhetett, Maca barátném beajánlotta a Boróka fabevonó, vörösfenyő színű lazúrt amivel az ő könyvespolca is festve volt. Nosza, szekrény  és komód kiválaszt és még karácsony előtt kiszállíttat, festék férfiemberrel hazahozatik, kismama fest.

Nagyon élveztem, mi tagadás. Addigra már túlvoltunk a falfestésen végre fa is került a kezem közé! Enyhén megcsiszoltam azért (volt jó kis maszkom ilyen esetekre), majd a száliránnyal párhuzamosan vittem fel rá a festéget - és száradás után még egyet.  Kellett egy kis idő, amíg kitapasztaltam, hogy egyenletesen nem tudom felvinni, de nem is bántam egy idő után. Bumfordi és meleg színfolt a mai napig - bár ahol túl vastag volt a festék, ott nyúlós fóliaként feljött és vékony ecsettel újra kellett, hogy fessem. Mint a képen látható, jól festett rajta a mézeskalács, nagy bendője elnyeli varró - és rajzoló eszközeimet.

Többeknek ígértem egy  olyan bejegyzést, ami úgy kezdődik, hogy befűzzük a cérnát a tűbe és arról szól, hogy mi a legegyszerűbb módja két vagy több anyagdarab összevarrásának, majd kidíszítésének. Íme!

..No nem a sok munkától, hanem azért, mert biobúzával lett megtöltve, amit ki lehet venni, mikróban megmelegíteni és melengetni a gyerkőc fülét, arcát.

A szoknyavarrás első varrás-tevékenységeim egyike volt, egy igen prózai ok folytán: sose voltam konfekcióméret.  Hogy a derekam volt-e túl keskeny a fenekemhez képest, vagy a fenekem volt-e túl nagy a derekam felől nézve, azt hagyjuk is most, de az biztos, hogy ez a szabásminta soha nem hagyott cserben.

Az egész azzal kezdődött, hogy rászántam magam, hogy fellépjek június 5-én a Khiara-esten, ami bősz koreográfia-tanulás mellett a következő problémát vetette fel: honnan lesz nekem fellépőruhám? Ami ugye, készen legalább 40.000,- Ft, ráadásul  három, különböző stílust felvonultató koreográfiában is táncolok majd. Egy ruhát össze tudok rakni az eddigi készletből+kölcsönkérek, vagy amit varrok, az máskor is használható lesz majd, de mi legyen az igazi csillivilli, sejtelmes ruhával?

Április 24-én, szombaton ismét Ponyva workshop lesz a MakettLaborban, (1093, Pipa utca 4., fszt. 4.) a Medence Csoport szervezésében. A kreatív munkatársak segítenek a résztvevőknek abban, hogy az építési hálókból, reklám molinókból hétköznapi használati tárgyakat (táska, pénztárca) készítsenek, ily módon betekintést nyerve az újrahasznosítás és design témaköreibe.

Részvételi díj 1500,- Ft, ami azt gondolom, bőven megtérül majd.

Bővebb információ: http://medencecsoport.hu/makettlabor

Előzőleg  főként az anyagokról és lelőhelyeikről írtam, de van néhány praktikus apróság, amitket nem árt ismerni ahhoz, ha tűt, meg cérnát veszünk a kezünkbe.

Kezdjük azzal, hogy valahonnan be kell szerezni a hozzávalókat. Honnan, mit? Ez attól függ, persze, hogy mit találtunk ki, de amiket most leírok, az általában minden vásárlásomra igaz.