Nna kérem. Amíg más nyulat horgol, addig én fél háromkor feküdtem le, hordozót hímezve. Nem hagyott nyugodni a mei tai varrás ügye. Lánykám egyre nehezebb, a kendő dög meleg, meg férfiember nem csavarja magára egy könnyen, a bolti hordozó meg nem az igazi.

Nem terveztem pedig, hogy ennyire rákattanok erre a témára, meg ennyit költök rá, pedig valószínüleg nem ez az utolsó cipelő alkalmatosság a lakásban. A részletes képdokumentáció helyett (kicsit nehéz fotózni, mert a gép nem azt rögzíti mostanság, amit látok a kijelzőn) arról írok, hogyan, s miért lett mei taiból csattos, puha hordozó, amely családi keresztségben a Métely becenevet kapta.

Mint az előző posztban is meséltem, megjöttünk szombat este a leányfalusi kirándulásból, s a gyermek esti lefekvése után leterítettem a kapott szabásmintát, (ez a hátlap volt,  áramvonalasabb, mintha téglalap lett volna) majd elkezdtem álmodozni. Csinálok én ennél szebbet, jobbat, ügyesebbet, táskával, zsebekkel kombinálva! Szerencsére volt itthon szinte minden, kiszabtam, megcsináltam a díszítést az elejére. Aludni tértem.

Vasárnap egész nap varrtam, Métely 2.0 verzióját. Elkészültek az oldalsó kis táskák, a zseb, egy régi hátizsákról levettem a vállpántot, majd körbebéleltem, megvarrtam a napfénytetőt. Mindig cipelek magammal kis takarót, vagy pulcsit, ezért ennek is alakítottam ki zsebet.

Vasárnap este már ebben hordoztam. A hiúságomat legyezgette, mert igen szép lett, de a vállpántok le-lecsúsztak a hátamról (olyan konstrukciók voltak, mint a hátizsákok pántja).

Hétfőn szereztem csattot (tartalékba is, mert utálom, ha az éjszaka közepén fogy el az, amire szükségem lenne) és megcsináltam úgy, hogy a pántok keresztbe fussanak, illetve a pántokat más szögbe állítottam be (ezt kézzel varrtam, mert sok rétegnyi anyagról volt szó, valamint egy, ilyen esetekben sztrájkoló varrógépről). Felpróbáljuk a gyerekkel, jó, ez lesz a Métely 2.1 verzió. Felpróbálja a gyermek apja, a pánt nem elég hosszú, valamint a gyerek nem lát ki, sír. A fenébe.

Kedden kibontom a pántot, varrok bele hosszabbat. Megtalálom azt a befűzési módot, hogy a heveder ne csússzon ki a csattból. Elhatározom, hogy felül belevágok egy kis lehajtható ablakot, ahol kilát a baba. Az eredeti terveknél le lehet hajtani a kívánt magasságra, de ez nekem nem ment, valószínűleg másutt és máshogy fut a pánt, meg ugye, ott van az ihletadómtól ellesett napfénytető, ráadásul átlátszó viaszos vászonnal megerősítve... Vágok, beszegem, lehajtható. Sietnem kell, gyerek ébred, szuperül cipelhető. Éljen Métely 2.2!

Este gyerek elalszik, apja elalszik. Itt az idő a konstrukció tökéletesítésére. Összébb varrom a lehajtható részt, kisebb legyen. Újra beszegem. Teszek rá műbőr díszítést, erősítésnek. Gombokat varrok, hogy a lehajtható rész több irányba is mozdítható legyen. Patentet varrok a napfénytetőt rejtő zsebbe, amibe gumit húzok, hogy legyen mivel a gombokhoz erősíteni. Basszus, mindjárt három óra, én is alszom.

Délután még hímzek a belsejébe. Cipelem a gyereket, tök jó. Este cipeli apja, ő sem panaszkodik. Lenne még mit igazítani rajta, de majd holnap....

Ja, és felraktam a gyereket a hátamra vele, de úgy még nem az igazi, talán ha nő még egy kicsit, én meg ügyesedem, hátul is jól ellesz benne, de nekem valami azt súgja, hogy fogok én még hordozót szabni és varrni éjszaka....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.