Az egész egy koncerttel kezdődött, egész pontosan egy Vágtázó Csodaszarvas-Fanfara Komplexa koncerttel, még december 23-án. Volt néhány csodaszép pillanat, és bevillant néhány kép, amiről azt gondoltam, de jó volna megcsinálni...tudni kell, hogy elkezdtem olajjal is festeni, de ez rögös és kihívásokkal teli útnak bizonyult, bár járok rajta serényen.

Szóval, más technikára vágytam, s mivel elkapott a lakásdekorálási, IKEÁba szaladós láz, anyagokat hoztam onnan, amiből itthon kivágtam a megfelelő mintákat, két oldalán ragasztós közbéléssel rögzítettem, majd körbe varrtam, a legapróbb cikcakk öltéssel.

Rokoni segítségből lett hozzá fenyő léc keretem, rajzszöggel rögzítettem fel.

Bár lelkes karácsonyra készülő vagyok, soha nem öltöztettem át az egész lakást. Most viszont találtam az egyik kedvenc oldalamon egy olyan dekorpárnát, amit, úgy véltem, érdemes nekem is megcsinálni.

Már akkor lelkes voltam, mikor megvettük ezt a fotelt az IKEÁban, hogy van ilyen kicsi párnája, mert így könnyű néha átöltöztetni - s valóban!

Először azt gondoltam, minek egy kétévesnek adventi naptár. Aztán, ahogy közeledett december elseje, egyre többször eszembe jutott, hogy jövőre már nem lesz ennyi időm munka és gyerkőc mellett varrni, készülni - akkor tehát most kell lépni!

November 30-án éjjel fél 12-re el is készült, teljesen időben voltam :)

Kicsit "fáztam" a számok kézi, felvarrásától, de aztán gyorsabban ment, mint gondoltam.

A legjobban pedig, mint mindig, ha babát csinálok, a fej elkészítését élveztem. Először másra gondoltam, de ahogy elkezdtem a vatelint húzni-vonni, betakarni, összegyúrni, ez lett belőle. Magától alakult így. A fej alapja egy hosszú nyelű IKEÁs babakanál - evésre úgyse jött be nekünk, viszont kiválóan megtartja a babák-bábok nyakát

S ha már a megtartásnál tartunk; a falra felakasztva szegény angyal először kókadtan csüngött, ezért a hátuljára rávarrtam egy műanyag gyerek vállfát:

Az úgy volt....

Hogy a konyhának csak a helye volt meg; oda kellett csináltatni valamit. Először kigondoltam, hogy lakberendezőket kérek meg, tervezzék meg, de a közös munka balul sült el, így kerestünk egy céget, aki szépen megtervezi, megcsinálja és figyelembe veszi a vevőjelölt összes idióta ötletét, mint most az enyémet.

A hosszúra nyúlt szünetnek nagyon prózai oka volt: elköltöztünk. Igaz, hogy egy saroknyira, és a költözés maga már megvolt augusztusban, de aki csinált ilyet, azt tudja, hogy e mögött az egy szó mögött rengeteg feladat bújt meg, úgymint

Régilakástmeghirdetnilakástnézniingatlanossalegyeztetnivevővelmegegyezniköltözést kitűzniújlakásttalálniügyvédhezmenniköltöztetőthívniasztalostkeresnidobozolniötletet

gyűjteniikeábamennidobozolnidobozolnicipelnikipakolnipakolnipakolniberendezkedniotthonérezni

Hát kb itt tartunk most. Tehát nemhogy történt semmi, hanem túl sok minden történt ahhoz, hogy egyszerre csináljam és dokumentáljam is. Majd most!

A nappalit elárasztották a gyermek játék edényei és zöldségei, így elérkezettnek láttam az időt, hogy saját konyhát kapjon. Ez nem más, mint egy fehér doboz, fekete tintával kidekorálva - konyha-módra!

Ha pedig megfordítjuk, elfér benne a kis kukta összes főzőeszköze. Továbbá nem fáj a szívem, ha valami baja lesz - fél órás munka volt, gyakorlatilag nulla anyagköltséggel.

Először Londonban láttam textil matrojskákat decens, pasztell színekben, rózsás mintákkal, de azok "csak" párnák voltak, nem egyéb. Aztán hirtelen előttünk termett  (előttem, s az egyévesem előtt) egy háromórás buszos utazás lehetősége, amire, úgy véltem, könyv mellett játékkal is illenék készülni.

A neten kutakodva láttam, hogy a textil babák ötlete másnak is eszébe jutott; így az előttem alkotók munkájából merítettem ihletet.

Mivel a fő célja, hogy a gyermek eljátsszon vele, az enyémek egymásba rakhatók. Külön öröm volt számomra, hogy az idők során gyarapodó szalag-készletemből végre valamennyit elhasználhatok.

További képek az elkészítésről és a kis családról itt.

Többször írtam már, mennyire szeretek a Medencésektől szerzett tisztított ponyvával dolgozni - nemcsak ruházati kiegészítőnek, táskának, pénztárcának jó alapanyag, de a lakberendezésben is használható!

Most épp tányéralátétekként újjászületve debütál nálunk egy nagy darab. Kellemes és gyors munka volt, mert csupán fel kellett szeletelni, kissé letisztítani - és kész. Lemosható, összecsavarható, egyedi.

Kicsi lányunk mindjárt egy éves lesz - ennek örömére tekintettem át a lakáson friss szemmel, és kezdtem kialakítani egy sarkot a nappaliban számára (hiún remélve, hogy ezzel lassan visszaszerezzük a lakószobánk többi részét felnőtt használatra).

Első lépésként kilakoltattam a pókokat és a porcicákat, kipakoltam saját cuccainkat, csak a gyógylabdák maradtak (egy teljesen és egy félig felfújt példány, ez utóbbit nagyon jól lehet nyomkodni és gyömöszölni).

Aztán  odaraktam szőnyegkészletünk legkisebb tagját.

Új évre új ruhát! Melyik az a darab, ami olcsóbb, mintha turkálóba mennél és kevesebb idő alatt készül el, mint ahogy végig járjuk a WestEndet?

Ez a ruha 45 cm széles passzéból készült, amit a körúti "+bolondultunk!" illetve "I love textil" boltokban 290 Ft/méter áron kapható. Ez, 260 cm-es hosszt felhasznáva kb. 750 Ft-os anyagköltséget jelent. Az anyagot félbehajtottam (a cső felső felét belenyomtam az alsóba, így lett egy fele olyan hosszú, kétrétegű cső), vágtam nyílást az ujjaimnak, majd ezt a kivágást és az alát pelenkaöltéssel beszegtem.

Ez a szélesség szerintem 38-42-es méretig mindenkinek jó, takarja a derekat és kényelmes - csak sajna, mint a mellékelt ábra mutatja, remekül kiemeli karácsonykor elfogyasztott bejgli mennyiségét :(

Ezt leszámítva jó szívvel ajánlom mindenkinek!

Aki a natúrkozmetikumokat részesíti előnyben a karácsonyi mizériában, annak ajánlom ezeknek a fürdősütiknek az elkészítését. Gyorsan megvannak, kevés fakszni van velük és lényegesen olcsóbbak, mint ha boltban vennénk őket.

A receptet ezúttal is Lukréciától vettem, a következőkkel egészíteném csak ki:

A leírás alapján azt hittem, hogy őrült nagy pezsgés tör majd ki, ha a szilárd hozzávalókhot hozzáöntöm a folyadékot.

De e helyett csak diszkrét bugyogás következett be, azt hittem, kevés lesz ennyi folyadék, töltöttem még hozzá. Aztán jöttem csak rá, hogy a por alakú cucc és a folyadék fokozatosan lép reakcióba egymással és a massza fenyegetőn nőni kezdett a keverőtálban. Néha újrakeverve és bő háromnegyed órát várva lefojtottam a lázadást, formába tuszakoltam és kiborítottam a sütiket . Másfél nap után csomagoltam - lehetett volna előbb is, de addigra jutottam ide.

Az alapanyagokról: A Lukréciánál említett alap-hozzávalók mellett (szódabikarbóna, citromsav, keményítő, konyhasó, mandulaolaj) tettem bele kecsketejport, hibiszkusz-teát (Vera barátnőm adománya), víz helyett pedig rózsavizet (bármely, keleti fűszereket árusító boltban megtalálható).

250g szódabikarbónából (és arányosan a többi hozzávalóból) 6 süti lett.

Ez a rongybabácska a kicsi lányom első karácsonyára készült. Amikor szabásminták után kutattam, Nyerges Ágnes oldalán találkoztam a következő gondolattal:

"Fontos volna, hogy minden anyuka varrjon, vagy akár csak csomózzon, kötözzön egy pici babát..."

Ne szépítsük; a családom nagy karácsonyi mézessütő - volt honnan lesnem. Ezek az én mézeseim, tegnap sütöttem, ma díszítettem (s morogtam, hogy már megint nem lett szép vékony a máz).

Ez pedig a családi recept:

-          76 dkg liszt

-          36 dkg porcukor

-       

   1 csapott evőkanál szódabikarbóna

-          15 dkg margarin

-          4 tojás

-          4 evőkanál méz

-          fűszerek (1 zacskó mézeskalács-fűszer)

Összedolgozzuk, kicsit pihentetjük, 2-3 mm vastagra nyújtjuk, szaggatjuk. Tojássárgájával kenjük a tetejét.

Máz:

-          30 dkg porcukor

-          2 tojásfehérje

-          1 citrom leve

-          1 evőkanál keményítő (elhagyható)

 Ti megsütöttétek már a mézeseket?

Ezt a színházat olyan gyerekeknek  készítettem és ajánlom, akiknek van otthon diavetítőjük.

Az alapja egy cipős (bokacsizmás) doboz. A mélyebbik felén kivágtam a "nézőteret". Az aljába oázist (tűzőhab, amit a virágboltosok csinálnak)raktam, hogy majd ebbe szúrom a bábukat. Miközben belefaragtam a formába, rájöttem, hogy nagyon porzik, így végül beborítottam fotókartonnal a doboz hátoldalán, és az oázis tetején is. A tetejére (ez a színpad talapzata) lyukasztógéppel, meg kötőtűkkel lyukakat csináltam, hogy ezen át a tűzőhabba beledugva álljanak a bábuk. Ezeket hurkapálcikára applikáltam rá, fotókartonból vágtam ki. A színpad felett, a doboz tetején lévő három "gomb" pontfülbevaló-alap, amit azért szúrtam oda fel, hogy onnan is be lehessen lógatni napot, holdat, madarakat.....

Nekem így is tetszik, de ha sötét szobában odatesszük a diavetítő elé, szerintem úgy is nagyon szép lesz!
 

Az a helyzet, hogy nekem sem jön mindig össze, amit eltervezek.

Sőt. Mostanában egyre rosszabb a "nagy ötlet"-"sikeres kivitelezés" arány.

A legújabb bakim: a só-liszt gyurma.

Igen, ez az a műfaj, amit nem lehet elrontani, óvodásoknak is melegen ajánlott, szinte ingyér van...hát akkor?

Pedig az ötlet tuti volt!

Azt találtam ki, ablakdísznek , hogy a só-liszt tésztát (ugyanannyi só, mint amennyi liszt, kicsi olaj és annyi víz, hogy gyúrni lehessen) nyújtok ki kb. fél centi vastagra, kiszaggatom karácsonyi formákkal és hurkapálcikára tűzöm őket.

Az elképzelést tett követte; a gyermek aludt, én dolgoztam, a díszek megjelenése egyszerű, de nagyszerű lett, száradtak kb egy napot és vígan elvoltak odakinn további kettőt.

Harmadnapra jött a melegfront. A formák pedig leolvadtak, szétcsúsztak a pálcikák alján.

Ez az én formám.

..és egy kicsit benne vagyok én is :)

...kedvem, ötletem, időm és pénzem, az alábbiak közül szemeznék karácsonyra.

Most viszont még csak nézegetem más ötleteit, kreálmányait.....remélem, elkészítem valamelyiket. Vagy ha én nem, legalább ti....

Amikor elkezdtem a minkablogot írni, úgy gondoltam, hogy nem írok a főzőcskéről, mert annyi a gasztroblogger, mint égen a csillag.

Igen ám, de mostanság leginkább a sütés-főzésben bontakozom ki - hiába, a GYED bámulatosan fejleszti a kreativitást :) Úgyhogy sorra próbálom ki és gyúrom a különböző tésztákat és sütöm belőlük a  kalácsot, naant (indiai kenyér), orosházi banánt...

És persze néha főzök kozmetikumokat is, mostanra kikísérleteztem, melyik az a három  recept Lukrécia kencéi közül, amit rendszeresen használok és szeretek.

Egyrészt van a dezodor, másrészt Maca barátném elkészítette a rózsaillatú krémet, amit nekem ajándékozott, s annyira finom illatú, hogy krémparfümként is használom.

Az én nagy kedvencem pedig az a shea vajas krém, amit testápolónak, kézkrémnek, és a kisbaba popsikrémjeként is használok - gyakorlatilag a lakás minden pontján találni belőle! Ne tévesszen meg senkit, hogy ez egy testradír-recept; egyszerűen kihagytam belőle a barnacukrot.

A krémek főzésében az illóolajok használata a legjobb, melyeket mostanra mosáshoz, párologtatáshoz, fürdőzéshez is használok - az idei szezon sztárja kétségkívűl az édesnarancs lett.

Hát ezek az okai annak, hogy az idei ősz nem a varrógép mellett, hanem a konyhában talál.

Erre az oldalra úgy találtam rá, hogy székrehúzható mobil etetőszék-szabásmintát kerestem a világhálón, eltökéltem ugyanis, hogy nekem ilyen kell, mert ez milyen hasznos. Így találtam rá az alábbi oldalra: http://www.sleepingbaby.net/jan/Baby/index.html egy rakás szabásmintával, olyanokkal, mint a bevásárlókocsi takaró, kendők, táskák, sőt, még textil intim betét szabásminta is található! Aztán vannak ötletek melltartó szoptatós melltartóvá való átalakításához, minták kisbaba ágya felé forgók készítéséhez....kukkantsatok belé!

Igen, látom a naptárat. Október ötödike van. Ez olyasvalakinek, aki nem kap az év végi ünnepekre a munkahelyétől külön apanázst, azt jelenti, hogy van három hónap fizetség, amiből le lehet csippenteni. Ezért azt gondolom, hogy nem korai merengeni azon, kinek mit ajándékozzak az idén.

Következzenek hát fogadalmaim, elképzeléseim az idei évre - csak hogy legyen mit sutba dobni, felülbírálni december 20-án.

Ismét lesz ponyva workshop a Medence Csoport szervezésében! A Design Hét keretében megtartott október 2-i program sajátossága, hogy a 10-16 óráig tartó műhelymunkát követően 19 órától lehetőség nyílik az itt készített RE+KLÁM táskák bemutatására. Aki nem maradna a divatbemutatóig, de szívesen megörökíttetné a Makett Laborban készült táskáját,  tárcáját, azt egy közös fotózásra várják a szervezők.

Féléves lányom kedvenc alvóállata a svéd bútoráruház 120 Ft-os  játékai közül egy rózsaszín víziló. Söt Barnslig (mert ezt a nevet nyerte az IKEA-keresztségben) a honlap tanúsága szerint biztonságos és tartós, s mint  minden puha figurával, így vele is öröm a játék. De nem ez adja személyes varázsát.

Hanem a címkéje. A címke, mely 18 nyelven hirdeti az anyagösszetételt, valamint megóv minket attól, hogy fehérítsük, vasaljuk, vagy vegyileg tisztítsuk szegény Sötöt (vagy Barnsligot?), esetleg magasabb hőfokon szárítsuk a szárítógépen. Ebből kifolyólag a címke hosszabb, mint a víziló és ez az, ami a kiságyba emeli őt a többi alulcímkézett társ közül.

Nem a poliészter rostszál lelke miatt szeretjük. Nem azért, mert Vietnamból származik.

Az ő identitása a termékleírása.

Az úgy volt, hogy kamaszkoromban sokat írtam. Borúsat, verseket, novellákat, íróasztalnak, pályázatokra. (Mai napig emlékszem, hogy egy ilyen találkozón Varró Dani is ott volt és felolvasott  Nyuszika című elbeszéléséből, amitől az egész társaság fetrengett a röhögéstől. Bennünk, többiekben fel sem merült, hogy ne a mélabú legyen a múzsánk.)

Aztán azóta leginkább hivatalos leveleket írok, meg néha egy honlapra, meg persze a minkablogra.

De ma délután felszínre kéretőzött néhány kis történet, amiből az egyik már formát is öltött. Remélem, követi a többi is. Ezek lesznek a minkirományok, minkillusztrációval.

Nyugtassatok meg, hogy más se tudja rendben tartani a lakását! Különösen az apró, de napi szinten nélkülözhetetlen dolgok borítják el nálunk az asztal sarkát, úgy mint: pénztárcakulcstelefontöltőlaptopakksi csekklevélelkellintéznipendrive....és a többi.

Reményeim szerint erre a problémára ad - legalább részben-megoldást ez a molinóból készített tároló, mely a Medence Csoport workshopján szerzett ponyvák (jellemzően IKEÁs) maradékából készült.

A tetején heveder fut körbe, csattal az alján, így az aztal lábai mögött összacsatolva tartja fenn magát az asztalfőn.