Az úgy volt, hogy kamaszkoromban sokat írtam. Borúsat, verseket, novellákat, íróasztalnak, pályázatokra. (Mai napig emlékszem, hogy egy ilyen találkozón Varró Dani is ott volt és felolvasott Nyuszika című elbeszéléséből, amitől az egész társaság fetrengett a röhögéstől. Bennünk, többiekben fel sem merült, hogy ne a mélabú legyen a múzsánk.)
Aztán azóta leginkább hivatalos leveleket írok, meg néha egy honlapra, meg persze a minkablogra.
De ma délután felszínre kéretőzött néhány kis történet, amiből az egyik már formát is öltött. Remélem, követi a többi is. Ezek lesznek a minkirományok, minkillusztrációval.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek