Ez az első baba, amit a saját kisbabánknak készítettem, kedvenc lestrapált zoknimat továbbörökítve (ebből van a keze és a lába). A baba teste a falvédő maradék anyagából készült és vatelinnel tömtem ki. Hogy bababiztos legyen, az arcát hímeztem. Előnye, hogy a kezeinél fogva oda lehet kötni a kiságyra, vagy a mózesre. (Biztos a lábainál fogva is,de úgy nem próbáltam.)
A következő babát 15 éves, és akkor még rasta hajat viselő tesómnak csináltam karácsonyra. A végtagjai alsónadrágból készültek, teste anyagmaradékból, a bélés a jól bevált vatelin. A haját ékszernemezből sodortam meg - ez egy korábbi fellángolás eredményeként volt a lakásban megtalálható, akárcsak a sál és a zsebből kikandikáló iPod megalkotásához szükséges maradék fonal.
Ezt a a babát szintén karácsonyra varrtam. Sajnos a képen nem látszik,de barátnői instrukció alapján jó nagy feneke is van, vatelin-implantátummal feltöltve. Végre meg tudtam ideologizálni, hogy miért tartogattam a kiszakadt neccharisnyámat-jól illett a markotányosnő imázsába, akárcsak a gyöngyfűzésből visszamaradt lila gyöngyök.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek